 poklok királynőjéről...
Amikor ezt a regényt elkezdtem írni, tudtam, hogy kalandos és karakterdús, színes, kosztümös történetet szeretnék leírni igényes formában, nem holmi vértől csöpögő szájú zombikkal, vagy vámpírokkal. A cél az volt, hogy valami újat mutathassak be egy olyan köntösben, ami egy megoldhatatlannak látszó problémát takar. A titkok, amik lengenek benne, a történetből és a főszereplőkből származnak.
A poklok királynője, egy törékeny asszony, gyönyörű, megmagyarázhatatlan báj és nyugalom veszi körül. Az ő céljaira van felfűzve egy családregénynek is beillő kezdetű történet, ahol hamarosan kiderül, micsoda mélységekben megbúvó harcok dúlnak az ő világában.
Három szinten is megközelítem a történetet, a végén az ő szemszöge magyaráz meg mindent.
De a valódi lényeg mégis a szerelem, ami egy gróf szívében véres harcokat vív két asszony közt. Az egyik szelíd, mint a galamb, jóságos, és megbocsátó, gyönyörű, és segítőkész, a másik maga a gonosz eszközeivel való csábítás, egy démoni gyönyörökkel kecsegtető asszony. Valamiért nem tud dönteni köztük, minden erejével harcol, mindennek aláveti magát. Hiszen emberből van. A sorsa kegyetlenül ostorozza, mígnem megtalálja az eszközt, amivel legyőzheti ezt a nőt, de addigra elveszíti a másikat. A cselszövés, hatalmi harcok, csábítások, és becsületsértések közepén olyan alakok és jelenetek villannak fel, mint ahogyan azt egy kiritikusom mondotta: "Olyan, mintha egy James Cameron filmet néznék" Igen, ez volt az a mondat, amiben minden benne van. A kicsit lehengerlő stílus pedig vérből jön, az életben is ilyen vagyok, csak akkor nem beszélek, ha levegőt veszek. De nem árt odafigyelni rám, mert gyakran súlyos kérdéseket vetek fel, és aki elsiklik fölötte, az lemarad. Így hát ajánlom magamat mindenkinek, aki tudja tartani a tempót, és nem ígérhetek semmit, ami eddig már volt. Az újdonság ereje, a fantázia, a stílusos elegancia, és a büszke nőiség híve vagyok.
A történet bonyolult, így nem szeretnék vele hosszadalmasan ilyen olyan leírásokba bonyolodni, de a vége éppen olyan meglepő, amilyen csak lehet. A "Happy End" nem olyan, mint amire számítunk, és mégis elköszön, ahogy kell Azt vallom, hogy megnyugvás, és nem happy-filling a cél. A lélek tanulmányai során megelégszik a nyugalommal, és csak mi emberek vagyunk olyan ostobák, hogy azt hisszük az élet a boldogságról szól... Megértjük talán, hogy az idő mindent felemészt, és összemorzsol, a jelenünk pedig fontosabb attól, hogy a múltunkkal mérgezzük, és ne érezzük az ízét. Fontosabb attól, hogy ne becsüljük, de annyira nem, hogy elengedni se tudjuk.
Nos, nagyon remélem nem okozok csalódást, és kellemes szórakozás lesz, ha csak egy embernek tetszik, ha csak egyetlen valakinek is örömöt okozhatok vele, akkor már megérte megírni. Kívánok hozzá nagyon jó szórakozást, borzongó, könnyes és mosolygós estéket, sok sok szeretettel:
Andrea Ann Smith
Részlet olvasása >>>
|
